Puglia tartomány ismét sárga lett! Ami azt jelenti, hogy kb. egy hónap után ismét kinyithatnak a bárok és az éttermek, elhagyhatjuk a várost, kicsit fellélegezhetünk. Azt hiszem szebben nem is lehetne ünnepelni advent második vasárnapját, az utcákon rengeteg ember mászkál és a teraszok is jócskán megteltek kávét kortyolgató olaszokkal.
Amikor megtudtam, hogy végre lazítanak a szabályokon azonnal elővettem a kis bakancslistámat, hova is szeretnék még utazni ebben a régióban. És, hogy hogyan is készült ez a kis lista? Természetesen mielőtt kiutaztam már nagy „olasz lázban” égtem, van is pár blogger, ha úgy tetszik, mai szóval élve „influenszer”, akiket már régebb óta követek és az ebben a régióban való utazásaik és élményeik alapján inspirálódtam. Legjobban az Én & Italy megálmodójának, Mercinek az írása fogott meg, a „csizma sarkában” megélt kalandjairól.
DE, listám nagyobbik felét más inspirálta.
Történt ugyanis, hogy egy kedves barátom búcsúvacsorára invitált kiutazásom utolsó napjait megelőzően. Hogy mennyire nem hiszek a véletlenekben… Miután elfogyasztottunk, magyaros kis hurka-kolbász vacsoránkat, mi másról is beszélhettünk és nosztalgiázhattunk volna, mint eddigi utazásainkról. Ennek a kedves ismerősömnek a polcán megannyi útikönyv sorakozott, s mikor jobbra pillantottam magam mellé, egyből kiszúrta a szememet az egyik könyv címe: Itália. Azonnal levettem a polcról vizsgálgatni kezdtem. Amíg a többiek elvonultak én fellapoztam és leragadtam a „Puglia partjain” című fejezetnél. Mire mindenki visszaért és Béla mondhatta volna – akinek ezúton is hálás vagyok -, hogy nyugodtan fotózzam le azokat az oldalak amire úgy gondolom szükségem lehet, már csak annyit mondtam:
„Ez már megtörtént.”
A vesztegzár előtt 3 csodás tengerparti településre sikerült eljutnom.
Az első volt Polignano a mare, a település gyönyörű tengerparti város, igazi olaszos, mediterrános hangulattal. (Bár igazság szerint ezen a vidéken, ebből sehol nincs hiány.) Ami miatt viszont legfőképpen vonzza a turistákat – és persze engem is azonnal rabul ejtett -, azaz álomszép strand, amelyet lényegében egy csodaszép öböl vesz körül. Ha Bariba látogat az ember, mindenképp érdemes átugrani ide, vonattal könnyen megközelíthető, kb. 20 perc és 2,5 Euro, hogy eljussunk ebbe a meseszép városkába.
Továbbhaladva a vonattal Monopoliba érkezünk. Itt sétálva én egy igazi olasz mozifilm díszleteiben éreztem magam. Imádtam eltévedni a kis utcákban, a naplemente fényeit bámulni a kikötőben és sötétedéskor felfedezni a város másik arcát. Azt kell, hogy mondjam, mindenképpen érdemes naplemente után nagy sétákat tenni, mert olyan, mintha egy teljesen más helyre csöppenne az ember, ha Olaszországban jársz, mindig indulj el este 6-7 óra után is felfedezni a helyet ahol éppen vagy, mert teljesen más atmoszférája van, felpezsdül a városok élete és a helyiek is ellepik az utcákat.
Másnap bejelentették, nem lehet elhagyni 24 óra múlva a várost, nem sokat gondolkodtam és még gyorsan kinéztem egy városkát a listámról. Mivel ezen a környéken a vonattal való utazás a legkönnyebb és legmegbízhatóbb, Tranira esett a választásom. Az elcsent útikönyvrészlet utolsó sorai arról számolnak be, hogy Traniban található Puglia tartomány legszebb dómja még 1094-ből, közvetlenül a városka kikötője mellett. Hatalmas sétát tettünk meginvitált útitársammal, elmentünk egészen az 1233-ban építettet várig. Ami viszont leginkább belopta magát a szívembe, az egy pékség (Panificio Oriente), ahol örökre rabul ejtett az itáliai ricotta-ból készült sajttort. Azt hiszem ez örök szerelem marad, így azóta is előszeretettel kóstolom meg itt-ott, de ugye az első…az az első…
by WP Iroda