Lassan, de biztosan lezárom ezt a fantasztikus időszakot az életemben és csupa új tapasztalattal a hátam mögött engedem, majd el Olaszországot tudva, hogy lesz még nekem itt dolgom a jövőben. A vizsgák lementek, ha online is, de meg volt a maga izgalma, rég izgultam már ilyen kellemesen.
Február utolsó két hetét a tanulásnak, majd a lazításnak szenteltem. Hétfő reggel 9-kor indítottam egy „laza” főtárgy, azaz ének-vizsgával. Ne kérdezzétek, hogy ezt miért így hozták össze. Azt gondoltam, ha valakik, akkor az olaszok biztosan tudják, hogy éneklés előtt 6 órával illik ébren lenni, de nem. Nem, hogy a hangszálaim, még én magam sem ébredtem fel teljesen reggel 9-re. 😀 Szóval az a sztereotípia, mi szerint az olaszok lustálkodnak reggelente, megdőlni látszik. Ellenben a kaotikusság természetesen ez alkalommal sem maradt el, előtte való napokban még 9:30-at beszéltünk meg a tanárnőmmel, aztán reggel mondta, hogy 9:00-kor kell kezdenem. 6 dalt énekeltem el a virtuális vizsgáztató közönségemnek, bár az első dalt inkább egyfajta „hangbeállásként” éltem meg. Nagy örömömre szolgált, hogy tetszett nekik a kora reggeli kis szerenádom. Jó érzés volt látni, hogy a tanárom – akinek ezúton is hálás vagyok az elmúlt hónapok munkájáért – büszke a teljesítményemre. A lakótársam arról számolt be, hogy kellemesen ébredt ennek köszönhetően – szívből remélem, hogy nem kegyes hazugságnak szánta, szerencsére elég őszintének látszott a mosolya. A szomszédokat pedig úgy érzem, illene valami kis aprósággal kiengesztelnem, ha már ilyen hősiesen viselték ezt a pár hónapot. 😉
Mivel így 10:00-re letudtam mindent, és totálisan felpörögtem, SOS riasztottam a lengyel barátnőmet, hogy muszáj koccintatnunk egyet a mai nap folyamán. „Naná” – mondta ő, és feldobta azt az ötletet, hogy ugorjunk el a szomszéd városba, Monopoliba, lesz ott még pár ember, tudunk hozzájuk csatlakozni. Több se kellett, egy óra múlva már a vonaton ültünk – ott ért az üzenet a tanárnőmtől, hogy megkaptam a maximális pontot az előadásomra! Egy pillanatra el is gondolkodtam rajta, hogy mostantól másképp fogok gondolni a hétfőkre, de ez a kósza gondolat hamar elillant.
Imádtam ennek a napnak minden pillanatát, azt hiszem, szebb „díszlettel” meg sem tudott volna áldani a sors. Az ebédet egy kis étteremben fogyasztottuk el, ahonnan csodás rálátás nyílt a tengerre. Pasta és aperolspritz, mi más? Szikrázó napsütés, kell ennél több? Elsétáltunk a strandra, ami lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Egy kis időre megpihentem a sziklák felett és csak hallgattam a tenger morajlását. Ezekben a pillanatokban mindig hálát adok az égnek, hogy ilyen szösszenetekkel ajándékoz meg. Szuper volt a többiekkel kicsit lazítani, kiszakadni a virtuális térből és jó öreg kártyajátékokat játszani. Azt hiszem, ez a nap több mint csodás indítása volt a hétnek.
Egy kedves ismerősöm tett közzé a héten olyan gondolatokat, amelyek nagyon megérintettek, s amelyeket igyekszem mélyen elraktározni magamban. A teljesség igénye nélkül el is hoztam nektek azt a pár sort, ami igazán megfogott és úgy érzem ezt mindenhová ki kellene írni nagy betűkkel!
„…olyan rég elszakadtunk a természettől, hogy az örök körforgás, az elmúlás és az új élet kezdete nem tartozik a mindennapjainkhoz, már nem természetes része az életünknek, a gondolkodásunknak. Görcsösen ragaszkodunk valamihez, amit életnek hívunk úgy, hogy igazán nem is éljük. Túlsúlyt cipelünk, szorongunk, panaszkodunk és sajnáljuk magunkat, ahol csak lehet.”
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.
Köszönöm Kinga, hogy megosztottad velem/velünk ezeket a gondolatokat!
Felsejlenek a középiskolás irodalom órák, ahol annyi alkalommal hangzott el: „vissza a természetbe”, azt hiszem, már értem, mit értettek ez alatt azok a művészek, akik ezt a vezérfonalat ragadták meg. Itt a tavasz, az újra kezdés, a régi és fájdalmas dolgok elengedésének az ideje, új rügyek fakadnak. Nem baj, ha néha elfáradunk, megpihenhetünk, aktívan és passzívan egyaránt. A harmónia, a csend, a meglepetések, mind értünk vannak odakint. Kaptunk egy olyan díszletet az élettől, ami több, mint tökéletes. Az életünk hajtásait is most indíthatjuk útnak. Az én hajtásaim is még zsengék, de minden erőmmel azon leszek, hogy csodás virágot, majd termést hozzanak!
by WP Iroda